| Chapter 10 |
1 |
Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében. --
|
2 |
Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?! --
|
3 |
Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod? --
|
4 |
Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát? --
|
5 |
Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai? --
|
6 |
Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz. --
|
7 |
Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson! --
|
8 |
Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?! --
|
9 |
Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem? --
|
10 |
Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem? --
|
11 |
Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem. --
|
12 |
Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet. --
|
13 |
De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban: --
|
14 |
Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem. --
|
15 |
Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra! --
|
16 |
Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám. --
|
17 |
Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem. --
|
18 |
Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem! --
|
19 |
Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna! --
|
20 |
Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé, --
|
21 |
Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe; --
|
22 |
Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség. --
|