Chapter 37

   Dávidé. &Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevõkre.  

--

   Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.  

--

   Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.  

--

   Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.  

--

   Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.  

--

   Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.  

--

   Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.  

--

   Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!  

--

   Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.  

--

   Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.  

--

   A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.  

--

   Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:  

--

   Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.  

--

   Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;  

--

   [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.  

--

   Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.  

--

   Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.  

--

   Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.  

--

   Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.  

--

   De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.  

--

   Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.  

--

   Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.  

--

   Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.  

--

   Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.  

--

   Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.  

--

   Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.  

--

   Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.  

--

   Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.  

--

   Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.  

--

   Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.  

--

   Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.  

--

   Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;  

--

   De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.  

--

   Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.  

--

   Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;  

--

   De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.  

--

   Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.  

--

   De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.  

--

   Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.  

--

   Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.  

--