Hungarian Bible

Psalms 101

Psalms

Return to Index

Chapter 102

1


 

   A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.  

 

 

--

2


 

   Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!  

 

 

--

3


 

   Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!  

 

 

--

4


 

   Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.  

 

 

--

5


 

   Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.  

 

 

--

6


 

   Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.  

 

 

--

7


 

   Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.  

 

 

--

8


 

   Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.  

 

 

--

9


 

   Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.  

 

 

--

10


 

   Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,  

 

 

--

11


 

   A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.  

 

 

--

12


 

   Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.  

 

 

--

13


 

   De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre [áll.]  

 

 

--

14


 

   Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.  

 

 

--

15


 

   Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.  

 

 

--

16


 

   És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;  

 

 

--

17


 

   Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.  

 

 

--

18


 

   Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.  

 

 

--

19


 

   Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.  

 

 

--

20


 

   Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.  

 

 

--

21


 

   Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.  

 

 

--

22


 

   Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.  

 

 

--

23


 

   Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.  

 

 

--

24


 

   Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.  

 

 

--

25


 

   Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]  

 

 

--

26


 

   Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.  

 

 

--

27


 

   Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.  

 

 

--

28


 

   De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.  

 

 

--

29


 

   A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.  

 

 

--

Psalms 103

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: