Hungarian Bible

Proverbs 31

Ecclesiastes

Return to Index

Chapter 1

1


 

   A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.  

 

 

--

2


 

   Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!  

 

 

--

3


 

   Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?  

 

 

--

4


 

   Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.  

 

 

--

5


 

   És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő [ismét] feltámad.  

 

 

--

6


 

   Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.  

 

 

--

7


 

   Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.  

 

 

--

8


 

   Minden dolgok [mint] fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.  

 

 

--

9


 

   A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.  

 

 

--

10


 

   Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.  

 

 

--

11


 

   Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.  

 

 

--

12


 

   Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.  

 

 

--

13


 

   És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.  

 

 

--

14


 

   Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!  

 

 

--

15


 

   Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.  

 

 

--

16


 

   Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!  

 

 

--

17


 

   Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek gyötrelme.  

 

 

--

Ecclesiastes 2

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: