| Chapter 40 |
1 |
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! --
|
2 |
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért. --
|
3 |
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! --
|
4 |
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. --
|
5 |
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. --
|
6 |
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! --
|
7 |
Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. --
|
8 |
Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! --
|
9 |
Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! --
|
10 |
Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. --
|
11 |
Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. --
|
12 |
Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? --
|
13 |
Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? --
|
14 |
Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára? --
|
15 |
Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! --
|
16 |
És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. --
|
17 |
Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. --
|
18 |
És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? --
|
19 |
A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot [reá]; --
|
20 |
A ki szegény [ily] áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz. --
|
21 |
Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? --
|
22 |
Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák [előtte,] ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; --
|
23 |
Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja; --
|
24 |
Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el: --
|
25 |
Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. --
|
26 |
Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen. --
|
27 |
Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! --
|
28 |
Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! --
|
29 |
Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. --
|
30 |
Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; --
|
31 |
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! --
|