| Chapter 10 |
1 |
Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza! --
|
2 |
Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! --
|
3 |
Mert a népek bálványai [csupa] hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. --
|
4 |
Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. --
|
5 |
Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! --
|
6 |
Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a [te] hatalmadért! --
|
7 |
Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló! --
|
8 |
Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. --
|
9 |
Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány. --
|
10 |
De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását. --
|
11 |
(Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!) --
|
12 |
Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével. --
|
13 |
Szavára víz-zúgás [támad] az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből. --
|
14 |
Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek. --
|
15 |
Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök idején! --
|
16 |
Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója ő, és Izráel az ő örökségének pálczája; Seregek Ura az ő neve! --
|
17 |
Gyűjtsd össze a földről a te árúidat, a ki erősített városban lakozol! --
|
18 |
Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak. --
|
19 |
Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom [mégis:] Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt! --
|
20 |
Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat! --
|
21 |
Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott. --
|
22 |
A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás [kél] észak földe felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává. --
|
23 |
Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését! --
|
24 |
Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem! --
|
25 |
Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították! --
|