| Chapter 2 |
1 |
Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérő- kötelet. --
|
2 |
És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza? --
|
3 |
És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal [is] kijöve eléje. --
|
4 |
És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levő emberek és barmok sokasága miatt. --
|
5 |
Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsőítem magamat ő benne! --
|
6 |
Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr. --
|
7 |
Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol. --
|
8 |
Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az ő szemefényét bántja. --
|
9 |
Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem. --
|
10 |
Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr. --
|
11 |
És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem. --
|
12 |
És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet. --
|
13 |
Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről. --
|