Hungarian Bible

Matthew 21

Matthew

Return to Index

Chapter 22

1


 

   És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:  

 

 

--

2


 

   Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze.  

 

 

--

3


 

   És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.  

 

 

--

4


 

   Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.  

 

 

--

5


 

   De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;  

 

 

--

6


 

   A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.  

 

 

--

7


 

   Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.  

 

 

--

8


 

   Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.  

 

 

--

9


 

   Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.  

 

 

--

10


 

   És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.  

 

 

--

11


 

   Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.  

 

 

--

12


 

   És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.  

 

 

--

13


 

   Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.  

 

 

--

14


 

   Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.  

 

 

--

15


 

   Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.  

 

 

--

16


 

   És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.  

 

 

--

17


 

   Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?  

 

 

--

18


 

   Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?  

 

 

--

19


 

   Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.  

 

 

--

20


 

   És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?  

 

 

--

21


 

   Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.  

 

 

--

22


 

   És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.  

 

 

--

23


 

   Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,  

 

 

--

24


 

   Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.  

 

 

--

25


 

   Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;  

 

 

--

26


 

   Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.  

 

 

--

27


 

   Legutoljára pedig az asszony is meghala.  

 

 

--

28


 

   A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.  

 

 

--

29


 

   Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.  

 

 

--

30


 

   Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.  

 

 

--

31


 

   A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:  

 

 

--

32


 

   Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.  

 

 

--

33


 

   És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.  

 

 

--

34


 

   A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;  

 

 

--

35


 

   És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:  

 

 

--

36


 

   Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?  

 

 

--

37


 

   Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  

 

 

--

38


 

   Ez az első és nagy parancsolat.  

 

 

--

39


 

   A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.  

 

 

--

40


 

   E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.  

 

 

--

41


 

   Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,  

 

 

--

42


 

   Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.  

 

 

--

43


 

   Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:  

 

 

--

44


 

   Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.  

 

 

--

45


 

   Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?  

 

 

--

46


 

   És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.  

 

 

--

Matthew 23

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: