Hungarian Bible

Mark 16

Luke

Return to Index

Chapter 1

1


 

   Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,  

 

 

--

2


 

   A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:  

 

 

--

3


 

   Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,  

 

 

--

4


 

   Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.  

 

 

--

5


 

   Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.  

 

 

--

6


 

   És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.  

 

 

--

7


 

   És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten [immár] idős emberek valának.  

 

 

--

8


 

   Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,  

 

 

--

9


 

   A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.  

 

 

--

10


 

   És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;  

 

 

--

11


 

   Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.  

 

 

--

12


 

   És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.  

 

 

--

13


 

   Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.  

 

 

--

14


 

   És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;  

 

 

--

15


 

   Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.  

 

 

--

16


 

   És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.  

 

 

--

17


 

   És ez [Ő] előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.  

 

 

--

18


 

   És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem [is] igen idős.  

 

 

--

19


 

   És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.  

 

 

--

20


 

   És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.  

 

 

--

21


 

   A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.  

 

 

--

22


 

   És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő [csak] integetett nékik, és néma maradt.  

 

 

--

23


 

   És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.  

 

 

--

24


 

   E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:  

 

 

--

25


 

   Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben [reám] tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.  

 

 

--

26


 

   A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,  

 

 

--

27


 

   Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.  

 

 

--

28


 

   És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.  

 

 

--

29


 

   Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, [hogy] micsoda köszöntés ez?!  

 

 

--

30


 

   És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.  

 

 

--

31


 

   És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.  

 

 

--

32


 

   Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;  

 

 

--

33


 

   És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!  

 

 

--

34


 

   Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?  

 

 

--

35


 

   És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.  

 

 

--

36


 

   És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez [már] a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:  

 

 

--

37


 

   Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.  

 

 

--

38


 

   Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.  

 

 

--

39


 

   Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;  

 

 

--

40


 

   És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.  

 

 

--

41


 

   És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;  

 

 

--

42


 

   És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.  

 

 

--

43


 

   És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?  

 

 

--

44


 

   Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.  

 

 

--

45


 

   És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.  

 

 

--

46


 

   Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,  

 

 

--

47


 

   És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.  

 

 

--

48


 

   Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.  

 

 

--

49


 

   Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!  

 

 

--

50


 

   És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre [vagyon] azokon, a kik őt félik.  

 

 

--

51


 

   Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.  

 

 

--

52


 

   Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.  

 

 

--

53


 

   Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.  

 

 

--

54


 

   Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.  

 

 

--

55


 

   (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!  

 

 

--

56


 

   Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.  

 

 

--

57


 

   Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.  

 

 

--

58


 

   És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.  

 

 

--

59


 

   És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.  

 

 

--

60


 

   És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.  

 

 

--

61


 

   És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.  

 

 

--

62


 

   És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?  

 

 

--

63


 

   Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.  

 

 

--

64


 

   És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.  

 

 

--

65


 

   És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.  

 

 

--

66


 

   És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.  

 

 

--

67


 

   És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:  

 

 

--

68


 

   Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,  

 

 

--

69


 

   És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,  

 

 

--

70


 

   A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,  

 

 

--

71


 

   Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;  

 

 

--

72


 

   Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,  

 

 

--

73


 

   Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,  

 

 

--

74


 

   Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.  

 

 

--

75


 

   Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.  

 

 

--

76


 

   Te pedig kis gyermek, a magasságos [Isten] prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;  

 

 

--

77


 

   És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.  

 

 

--

78


 

   A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,  

 

 

--

79


 

   Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!  

 

 

--

80


 

   A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.  

 

 

--

Luke 2

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: