Hungarian Bible

Luke 1

Luke

Return to Index

Chapter 2

1


 

   És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.  

 

 

--

2


 

   Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.  

 

 

--

3


 

   Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.  

 

 

--

4


 

   Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;  

 

 

--

5


 

   Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.  

 

 

--

6


 

   És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.  

 

 

--

7


 

   És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.  

 

 

--

8


 

   Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.  

 

 

--

9


 

   És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.  

 

 

--

10


 

   És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:  

 

 

--

11


 

   Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.  

 

 

--

12


 

   Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.  

 

 

--

13


 

   És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:  

 

 

--

14


 

   Dicsőség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!  

 

 

--

15


 

   És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.  

 

 

--

16


 

   Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.  

 

 

--

17


 

   És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.  

 

 

--

18


 

   És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.  

 

 

--

19


 

   Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.  

 

 

--

20


 

   A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.  

 

 

--

21


 

   És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.  

 

 

--

22


 

   Mikor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.  

 

 

--

23


 

   (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),  

 

 

--

24


 

   És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.  

 

 

--

25


 

   És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.  

 

 

--

26


 

   És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.  

 

 

--

27


 

   És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,  

 

 

--

28


 

   Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:  

 

 

--

29


 

   Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:  

 

 

--

30


 

   Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,  

 

 

--

31


 

   A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;  

 

 

--

32


 

   Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.  

 

 

--

33


 

   József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.  

 

 

--

34


 

   És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak;  

 

 

--

35


 

   Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.  

 

 

--

36


 

   És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,  

 

 

--

37


 

   És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.  

 

 

--

38


 

   Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.  

 

 

--

39


 

   És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.  

 

 

--

40


 

   A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.  

 

 

--

41


 

   Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.  

 

 

--

42


 

   És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;  

 

 

--

43


 

   És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;  

 

 

--

44


 

   Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;  

 

 

--

45


 

   És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.  

 

 

--

46


 

   És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.  

 

 

--

47


 

   És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.  

 

 

--

48


 

   És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.  

 

 

--

49


 

   Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?  

 

 

--

50


 

   De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.  

 

 

--

51


 

   És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.  

 

 

--

52


 

   Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.  

 

 

--

Luke 3

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: