Hungarian Bible

Luke 11

Luke

Return to Index

Chapter 12

1


 

   Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás;  

 

 

--

2


 

   Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.  

 

 

--

3


 

   Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.  

 

 

--

4


 

   Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.  

 

 

--

5


 

   De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.  

 

 

--

6


 

   Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve.  

 

 

--

7


 

   De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.  

 

 

--

8


 

   Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt;  

 

 

--

9


 

   A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.  

 

 

--

10


 

   És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.  

 

 

--

11


 

   Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;  

 

 

--

12


 

   Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.  

 

 

--

13


 

   Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget.  

 

 

--

14


 

   Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá?  

 

 

--

15


 

   Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.  

 

 

--

16


 

   És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.  

 

 

--

17


 

   Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.  

 

 

--

18


 

   És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.  

 

 

--

19


 

   És [ezt] mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!  

 

 

--

20


 

   Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?  

 

 

--

21


 

   Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.  

 

 

--

22


 

   Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.  

 

 

--

23


 

   Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet.  

 

 

--

24


 

   Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?  

 

 

--

25


 

   Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?  

 

 

--

26


 

   Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől?  

 

 

--

27


 

   Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.  

 

 

--

28


 

   Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!  

 

 

--

29


 

   Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.  

 

 

--

30


 

   Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.  

 

 

--

31


 

   Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.  

 

 

--

32


 

   Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.  

 

 

--

33


 

   Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.  

 

 

--

34


 

   Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.  

 

 

--

35


 

   Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva;  

 

 

--

36


 

   Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki.  

 

 

--

37


 

   Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik.  

 

 

--

38


 

   És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja [őket], boldogok azok a szolgák!  

 

 

--

39


 

   Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön.  

 

 

--

40


 

   Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia.  

 

 

--

41


 

   Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?  

 

 

--

42


 

   Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?  

 

 

--

43


 

   Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!  

 

 

--

44


 

   Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt.  

 

 

--

45


 

   Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni:  

 

 

--

46


 

   Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.  

 

 

--

47


 

   És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;  

 

 

--

48


 

   A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.  

 

 

--

49


 

   Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha [az] immár meggerjedett?  

 

 

--

50


 

   De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen [az] elvégeztetik.  

 

 

--

51


 

   Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást.  

 

 

--

52


 

   Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen.  

 

 

--

53


 

   Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.  

 

 

--

54


 

   Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal [ezt] mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz.  

 

 

--

55


 

   És mikor [halljátok] fúni a déli szelet, [ezt] mondjátok: Hőség lesz; és [úgy] lesz.  

 

 

--

56


 

   Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?  

 

 

--

57


 

   És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?  

 

 

--

58


 

   Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöczbe ne vessen téged.  

 

 

--

59


 

   Mondom néked, hogy nem jősz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig.  

 

 

--

Luke 13

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: