Hungarian Bible

Luke 21

Luke

Return to Index

Chapter 22

1


 

   Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.  

 

 

--

2


 

   És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.  

 

 

--

3


 

   Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;  

 

 

--

4


 

   És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.  

 

 

--

5


 

   És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;  

 

 

--

6


 

   Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.  

 

 

--

7


 

   Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;  

 

 

--

8


 

   És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.  

 

 

--

9


 

   Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?  

 

 

--

10


 

   És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.  

 

 

--

11


 

   És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?  

 

 

--

12


 

   És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.  

 

 

--

13


 

   Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.  

 

 

--

14


 

   És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.  

 

 

--

15


 

   És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:  

 

 

--

16


 

   Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.  

 

 

--

17


 

   És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:  

 

 

--

18


 

   Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.  

 

 

--

19


 

   És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.  

 

 

--

20


 

   Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.  

 

 

--

21


 

   De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.  

 

 

--

22


 

   És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!  

 

 

--

23


 

   És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?  

 

 

--

24


 

   Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.  

 

 

--

25


 

   Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.  

 

 

--

26


 

   De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.  

 

 

--

27


 

   Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.  

 

 

--

28


 

   Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;  

 

 

--

29


 

   Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,  

 

 

--

30


 

   Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.  

 

 

--

31


 

   Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;  

 

 

--

32


 

   De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.  

 

 

--

33


 

   Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!  

 

 

--

34


 

   És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.  

 

 

--

35


 

   És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.  

 

 

--

36


 

   Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.  

 

 

--

37


 

   Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.  

 

 

--

38


 

   Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.  

 

 

--

39


 

   És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.  

 

 

--

40


 

   És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.  

 

 

--

41


 

   És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,  

 

 

--

42


 

   Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!  

 

 

--

43


 

   És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.  

 

 

--

44


 

   És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.  

 

 

--

45


 

   És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,  

 

 

--

46


 

   És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.  

 

 

--

47


 

   És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.  

 

 

--

48


 

   Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?  

 

 

--

49


 

   Látván pedig azok, a kik ő körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?  

 

 

--

50


 

   És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.  

 

 

--

51


 

   Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.  

 

 

--

52


 

   Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?  

 

 

--

53


 

   Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.  

 

 

--

54


 

   Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.  

 

 

--

55


 

   És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.  

 

 

--

56


 

   És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!  

 

 

--

57


 

   Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!  

 

 

--

58


 

   És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!  

 

 

--

59


 

   És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.  

 

 

--

60


 

   Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.  

 

 

--

61


 

   És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.  

 

 

--

62


 

   És kimenvén Péter, keservesen síra.  

 

 

--

63


 

   És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.  

 

 

--

64


 

   És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?  

 

 

--

65


 

   És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.  

 

 

--

66


 

   És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,  

 

 

--

67


 

   Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:  

 

 

--

68


 

   De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.  

 

 

--

69


 

   Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.  

 

 

--

70


 

   Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!  

 

 

--

71


 

   Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.  

 

 

--

Luke 23

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: