Hungarian Bible

John 5

John

Return to Index

Chapter 6

1


 

   Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl.  

 

 

--

2


 

   És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken.  

 

 

--

3


 

   Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival.  

 

 

--

4


 

   Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe.  

 

 

--

5


 

   Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?  

 

 

--

6


 

   Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni.  

 

 

--

7


 

   Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.  

 

 

--

8


 

   Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:  

 

 

--

9


 

   Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?  

 

 

--

10


 

   Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.  

 

 

--

11


 

   Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.  

 

 

--

12


 

   A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.  

 

 

--

13


 

   Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után.  

 

 

--

14


 

   Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra.  

 

 

--

15


 

   Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.  

 

 

--

16


 

   Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez,  

 

 

--

17


 

   És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.  

 

 

--

18


 

   És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.  

 

 

--

19


 

   Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.  

 

 

--

20


 

   Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek!  

 

 

--

21


 

   Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.  

 

 

--

22


 

   Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el,  

 

 

--

23


 

   De jöttek [más] hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:  

 

 

--

24


 

   Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust.  

 

 

--

25


 

   És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?  

 

 

--

26


 

   Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.  

 

 

--

27


 

   Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.  

 

 

--

28


 

   Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?  

 

 

--

29


 

   Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött.  

 

 

--

30


 

   Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz?  

 

 

--

31


 

   A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.  

 

 

--

32


 

   Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.  

 

 

--

33


 

   Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.  

 

 

--

34


 

   Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!  

 

 

--

35


 

   Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.  

 

 

--

36


 

   De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek.  

 

 

--

37


 

   Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.  

 

 

--

38


 

   Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.  

 

 

--

39


 

   Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon.  

 

 

--

40


 

   Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.  

 

 

--

41


 

   Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá.  

 

 

--

42


 

   És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?  

 

 

--

43


 

   Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között!  

 

 

--

44


 

   Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.  

 

 

--

45


 

   Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.  

 

 

--

46


 

   Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát.  

 

 

--

47


 

   Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak.  

 

 

--

48


 

   Én vagyok az életnek kenyere.  

 

 

--

49


 

   A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.  

 

 

--

50


 

   Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.  

 

 

--

51


 

   Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.  

 

 

--

52


 

   Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy [azt] együk?  

 

 

--

53


 

   Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.  

 

 

--

54


 

   A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.  

 

 

--

55


 

   Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.  

 

 

--

56


 

   A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.  

 

 

--

57


 

   A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam.  

 

 

--

58


 

   Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.  

 

 

--

59


 

   Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban.  

 

 

--

60


 

   Sokan azért, a kik hallák [ezeket] az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt?  

 

 

--

61


 

   Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat?  

 

 

--

62


 

   Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?!  

 

 

--

63


 

   A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.  

 

 

--

64


 

   De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt.  

 

 

--

65


 

   És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.  

 

 

--

66


 

   Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele.  

 

 

--

67


 

   Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni?  

 

 

--

68


 

   Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.  

 

 

--

69


 

   És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.  

 

 

--

70


 

   Felele nékik Jézus: Nem én választottalak-é ki titeket, a tizenkettőt? és egy közületek ördög.  

 

 

--

71


 

   Értette pedig Júdás Iskáriótest, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.  

 

 

--

John 7

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: