| Chapter 13 |
1 |
A husvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. --
|
2 |
És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, --
|
3 |
Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, --
|
4 |
Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. --
|
5 |
Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, a melylyel körül van kötve. --
|
6 |
Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? --
|
7 |
Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. --
|
8 |
Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. --
|
9 |
Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is! --
|
10 |
Monda néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. --
|
11 |
Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! --
|
12 |
Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? --
|
13 |
Ti engem így hívtok: Mester, és Uram . És jól mondjátok, mert az vagyok. --
|
14 |
Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. --
|
15 |
Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek. --
|
16 |
Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte. --
|
17 |
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. --
|
18 |
Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem. --
|
19 |
Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok. --
|
20 |
Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött. --
|
21 |
Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. --
|
22 |
A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, [hogy ]kiről szól. --
|
23 |
Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus. --
|
24 |
Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól? --
|
25 |
Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? --
|
26 |
Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. --
|
27 |
És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed. --
|
28 |
Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki. --
|
29 |
Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek. --
|
30 |
Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka. --
|
31 |
Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsőítteték ő benne. --
|
32 |
Ha megdicsőítteték ő benne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt. --
|
33 |
Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom. --
|
34 |
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. --
|
35 |
Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. --
|
36 |
Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz. --
|
37 |
Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted! --
|
38 |
Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem. --
|